Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Aba-Novák Vilmos keresett alkotó
    Aba-Novák Vilmos

Gábor Jenő Tanulmányok

  1. Gábor Jenő - Leány kerti szerszámokkal
    1. Gábor Jenő 1911 és 1915 között a Képzőművészeti Főiskolán végzi tanulmányait. 1920-ban szülővárosában, Pécsett telepszik meg. A weimari, majd dessaui Bauhausban működő magyarok szinte kivétel nélkül Pécsről származnak és ide is térnek vissza nyaranként családjukhoz. A velük folytatott beszélgetések és általuk a külföldi művészeti fejlemények "naprakész" információival ellátott Gábor Jenőt nagymértékben segítik az európai normákhoz való igazodásában. Ennek elsőrendű fontosságát érezve, éveken át előfizetője a Cahiers d’Art, a Kunst und Dekoration és a Sturm című folyóiratoknak. 1925-től a Képzőművészek Új Társasága (KUT), 1930-tól pedig az Új Művészeti Egyesülés (UME) tagjainak sorában találjuk. Mindkét csoportosulás a korszerű, modern művészet hazai meggyökereztetését vállalja fel elsőrendű céljául. Mindeközben az 1926-ban alakult Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának egyik alapítótagjaként vesz részt valamennyi tárlatukon.

      Gábor Jenő 1930-as évekbeli munkásságának fő témája az emberi alak, melyet különböző tevékenységi körben ábrázol. Négy téma bír számára kiemelt jelentőséggel: a cirkusz világának bemutatása (Légtornász, Bohóc, Pierrot), zenészfigurák (Gitáros, Trombitás, Lanton játszó nő), sportolók (Ökölvívó, Magasugró, Labdarúgók) valamint a munkavégzéssel kapcsolatos ábrázolások (Pihenő munkások, Halász, Kőfejtő, Munkások). Ez utóbbi témakörbe sorolódik Leány kerti szerszámokkal című alkotása is. A szoborszerű plaszticitással megjelenített nőalak nyugodt, minden hirtelen mozdulattól mentes, nagyvonalúan kezelt figurája harmónikusan illeszkedik sommásan ábrázolt környezetébe. A puritán, kevés árnyalattal kezelt, tompítottan meszes színvilág és a leegyszerűsített formaképzés az erőteljesen plasztikus, méltóságteljes megjelenítés szolgálatában áll.

      A kompozíció szerkezetes jellegét az egymást metsző hangsúlyos diagonálisok rendszere határozza meg. E vonalháló nyűgözi mozdulatlanságba a kép síkjából kimozduló alakot. A statikus szerkezeti váz és az enyhén dinamikus mozdulatú figura ellentéte által kiváltott feszültség avatja Gábor Jenő képét a reneszánsz mesterek egyszerű témákat is a monumentalitás igézetével felruházó műveihez, szellemiségében hasonlatossá.

      Gábor Jenő 1930-as évek első felében festett munkáinak stílusán a Bauhausban oktató Oscar Schlemmer művészetének hatása ismerhető fel. Míg azonban Schlemmer statikusan, kizárólag szembe- és oldalnézetből ábrázolja alakjait, Gábornál mindez dinamikusabb, expresszívebb megfogalmazást nyerve alakul sajátosan egyéni ízű, életigenlő festészetté.

      Irodalom:
      Gábor Jenő gyűjteményes kiállítása. Pécs, 1971.jún.18–júl.11. A Janus Pannonius Múzeum Művészeti Kiadványai 4. (Romváry Ferenc bevezető írása a katalógusban)
      Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben.  Szombathelyi Képtár, 1992.nov.13–dec.13. (A katalógusban megjelent tanulmány)
      Gábor Jenő (1893–1968). A Műgyűjtők Galériája, az Antikart Képkereskedés és a Balassi Könyvkiadó közös kiállítása. 1993.szept.15–okt.8. (Romváry Ferenc bevezetője)

       
       

       

  2. Gábor Jenő - Kikötő (Le Havre)
    1. Gábor Jenő életének és festészetének progresszív korszaka Pécshez kötődik. Szoros szakmai barátság, egyfajta mester-tanítvány kapcsolat fűzte a nála egy generációval fiatalabb, a weimari bauhausban "befutott", Pécsről elszármazó művészekhez, Forbáth Alfrédhoz, Breuer Marcelhoz, unokatestvéréhez, Molnár Farkashoz, és Weininger Andorhoz. Gábor Jenő azonban itthon maradt, s e korlátozott érvényű művészi szabadságban teremtett koherens életművet. Rajztanárként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, és a rajtanítás missziója élete végéig kísérte Pécsett, Szegeden és Budapesten, amely helyszínekkel pályája szakaszait ő maga és a szakma is jelöli.

      A 20-as évektől a 30-as évekig tartó periódusát a festő így jellemzi: "Pécsi korszakom lényege az impresszionizmustól távolálló plasztikus formaábrázolás, kubisztikus szellemben. Szinte szoborszerűen formáltam meg figuráimat és mozgalmas kompozíciókba sűrítettem azokat." Szemlélete alakulásához nagyban hozzájárultak külfödi útjai, az 1926-os párizsi, és 1931-es berlini tanulmányút, szelleme frissen tartásához pedig a nyaranta hazaérkező bauhäuslerek beszámolói, és mint magával szemben komoly igényeket támasztó entellektüel, éveken át előfizetője volt a Cahiers D’ Art, a Kunst und Dekoration és Sturm folyóiratoknak. A párizsi út hozadéka volt ugyan Chagall és Picasso megismerése, tételesen ugyan senkit nem követett, a cézanne-i hagyományból induló, kubizmustól befolyásolt, plasztikus ábrázolás jellemzi figurális festészetét. Ha alakot festett, szoborszerű megjelenést kölcsönzött neki a kékes-szürkére hangolt paletta és a cselekvés zártsága. A Kikötő (Le Havre-i kikötő) című kép hajómunkásaira is jellemző mindez, azon túl, hogy egy kikötő látványa a konstruktív szellemű művész számára kompozicionális megoldások sokaságát kínálja. Az árbocok, ékek, rámpák, ívek és az égbolt erős élekben megtörő diagonálisai rendezik a látványt, amit jobb híján dekoratív elemekkel meglágyított expresszív kubizmusnak nevezhetnénk. Színezésében pedig felvillannak Gábor art decos korszakának meleg pirosai és sárgái is. Már ebből a képből is kiolvasható azonban, hogy Gábor Jenőt a színek és formák analízisénél is jobban érdekelhette a téma monumentális megfogalmazása. Szeme előtt a freskófestés monumentalitásra törő, közösségi szelleme lebegett (amit lehetőség hiányában nem valósíthatott meg).

      A kilencvenes években gyűjteményes kiállítást rendeztek munkáiból, amely után egy ideig újrafelfedezést emlegetett a sajtó. A korszak haladó szellemét tükröző Kikötő hozzájárulhat ahhoz, hogy a festői életmű ismét a "közbeszéd" tárgyává váljon.

      PROVENIENCIA
      A művész hagyatéka; Janus Pannonius Múzeum 1971-ig.


      IRODALOM:
      Hárs Éva: Gábor Jenő kiállítása. Művészet, 1967. Május, 39. o.
      Hárs Éva: Gábor Jenő. Művészet 1968. nov. 48. o.
      Hárs Éva: Martyn Ferenc és a "Párizsi iskola" (1926-1940). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XIV-XV. Évf. 1969-1970, Pécs, 974.
      Orbán György-Romváry Ferenc (szerk.): Gábor Jenő. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház kiálítása (katalógus). Pécs-Budapest, 1993.
      Pataki Gábor: "Engedelmes közkatona?". Új Művészet (1994) No.1. 46- 49. o.
      Kenessei András: Gábor Jenő: egy életmű megérdemelt feltámadása. Magyar Hírlap, 1993. Szeptember 17.

      KIÁLLÍTVA:
      Pécsi Képzőművészek őszi tárlata, Pécsi Vigadó, 1929.
      Pécsi festők a genovai képzőművészeti kiállításon, 1929.
      Nemzeti Szalon 388. Kiállítása, 1928. jan.
      Gábor Jenő gyűjteményes kiállítása, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1971.
      Luzern, 1975 (Pécsi Modern Magyar Képtár anyaga)

      REPRODUKÁLVA:
      A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XVII-XVIII. 1972-73. Pécs, 1975, III.tábla, 16.kép.
      Bündner Zeitung, Chur (Svájc), 25. Juni 1976.
      AK

  3. Gábor Jenő - Art deco akt
    1. Reprodukálva:
      13 Wieder-entdeckungen / 13 újrafelfedezés Edition Panderma, 1976 / Budapest 2000. 57.o.

  4. Gábor Jenő - Hegyoldal
    1. Pécs, ez a viharos történelmű dél-magyarországi város, különös jelentőségre tett szert a modern magyar művészet történetében. A XX. század elején - meglepő módon szinte egy időben - számos kiemelkedő avantgárd festő és építész tűnt fel a város művészeti életében. Ha igaz az a sokszor idézett feltevés, miszerint a tehetség kibontakozását nagyban elősegíti az embert körülvevő környezet - folytonos alkalmazkodást megkövetelő - gyakori változása, akkor erre a "pécsi reneszánszra" könnyen magyarázatot találhatunk. Ezen a városon az I. világháború éveiben és az azt követő periódusban a történelem páratlanul intenzív hullámai söpörtek végig, soknemzetiségű területén gyorsan váltották egymást a különböző hatalmak: monarchia, köztársaság, 1918-as szerb bevonulás, Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság, hogy csak a legfontosabb állomásokat említsük.

      Ebben az állandóan változó, küzdelmeket hozó, de egyben inspirálóan aktív közegben bontakozott ki a Pécsi Művészkör tevékenysége, melynek egyik vezető alakja Gábor Jenő volt. Társai közül Breuer Marcell, Molnár Farkas, Weininger Andor és Forbát Alfréd a weimári Bauhaus növendékei lettek, nyaranta hazalátogatva közvetítették Gábor Jenőnek a legfrissebb művészi impulzusokat. Természetesen ő maga is eljutott a modern művészet európai központjaiba: 1926-ban és 1937-ben párizsi, 1931-ben berlini tanulmányútja segítette az aktuális irányzatok közvetlen megismerésében. Legtöbb ismert alkotása a későbbi visszaemlékezéseiben "kubisztikus szemléletűnek" nevezett art decós periódusában született, mely a húszas évek közepétől a harmincas évek második feléig tartott. Ekkor készült képei a kor jellegzetes, dekorativitást hangsúlyozó, a plasztikus, szinte szobrászi formálást és a tökéletesen kiérlelt kompozíciót előtérbe állító stílusát illusztrálják.

      A józan, szigorú festői nyelv, a hangsúlyos, élesen metszett formák használata - mint a most elemzett kép is bizonyítja - már a tízes évek végén Gábor Jenő műveinek jellegzetes vonásává vált. A Hegyoldal témaválasztásában és kompozíciós megoldásában is jól illusztrálja a fiatal magyar avantgárd művészek erős kötődését Cézanne konstruktív elveihez. Az egyszerű geometrikus testekké stilizált házak kubisztikus tömegei, a szigorúan hajló tetősíkok, a tömör, szinte szoborként "faragott" fák az impresszionizmus illékonyságával szemben a szerkezetet, a plasztikus formák maradandó testiségét hangsúlyozzák. Gábor Jenő alkotása szoros rokonságot mutat a magyar aktivizmus olyan alkotóinak korabeli munkáival, mint Perlrott-Csaba Vilmos és Kmetty János, valamint Nemes Lampérth József. Leginkább Kmetty tízes évek közepén készült, redukált koloritú, a zöld és kék árnyalataival megoldott tájkompozíciói állíthatók analógiaként a Hegyoldal mellé.

      IRODALOM
      Gábor Jenő gyűjteményes kiállítása. Pécs, Tudomány és Technika Háza, 1971.
      Gábor Jenő. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház kiállítása, Budapest-Pécs, 1993.
      Pataki Gábor: "Engedelmes közkatona?". In.: Új Művészet, 1994. 46-49.l.
      MP

  5. Gábor Jenő - Labdarúgók
    1. Gábor Jenő 1911 és 1915 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként szerzi meg rajztanári képesítését, majd a világháború alatt különböző vidéki városokban gyakorolja mesterségét. 1919-től Pécsett tanít és fest. 1926-ban és 1937-ben párizsi, 1931-ben pedig berlini tanulmányutakat tesz.

      "Pécsi korszakom lényege az impresszionizmustól távolálló plasztikus formaábrázolás, kubisztikus szellemben. Szinte szoborszerűen formáltam meg figuráimat és mozgalmas kompozíciókba sűrítettem azokat."– nyilatkozza festészetéről. Az 1930-as években főként többalakos kompozíciókat fest. Művészi érdeklődési körében megtalálhatóak a cirkusz világát és a munkáséletet bemutató, sportolással kapcsolatos, valamint általában az emberi test szépségét dicsőítő témák feldolgozásai.

      Festészetét az 1930-as évektől a Walter Gropius által előbb Weimarban, majd Dessauban vezetett német művészeti főiskola, a Bauhaus elvei határozták meg. A két háború közötti művészet egyik legjenetősebb művészeti mozgalmává érett iskola törekvéseit a Bauhaus vonzáskörébe tartozó, főként Pécsről származó és nyaranként ide visszatérő művészkollégáivá érett volt tanítványai ismertetik meg vele. Gábor Jenő a "pécsi bauhauserek" által hazajuttatott legfrissebb művészeti folyóiratokból tájékozódott az aktuális külföldi fejleményekről. 30-as évekbeli művészete számára a szintén a Bauhausban oktató Oscar Schlemmer műalkotásai válnak irányadóvá. E művész jellegzetes stílusa ismerhető fel Labdarúgók című festményén is. Schlemmer statikus, csak szembe- és oldalnézetből ábrázolt figurái Gábor Jenőnél dinamikusabb, expresszívebb megfogalmazást nyernek. A kubizmus formanyelvét oldottabban kezeli, csak a gömbölydeden megmintázott alakok arcán lelhetőek fel a kubisztikus formálás elemei. Bizonyosan hatottak rá Amadé Ozenfant és Le Corbusier purista elvei is, amelyek a forma, vonal, szín mértani viszonylatainak kutatását, a tiszta harmóniára való törekvést propagálták az 1920-as évektől. Ezek az elvek irányadóvá váltak az 1919-től működő Bauhausban is, ahol a konstruktivizmus vívmányaival ötvözve alakították ki konstruktív tárgyiasságnak nevezhető alapvetően gyakorlatias formanyelvüket. Mindehhez járult Gábor Jenőnél az olasz metafizikus festészet szürrealisztikus elemeinek beolvasztása művészi eszköztárába.

      Maga a festő így vall alkotói elveiről: "Nagy, leegyszerűsített, de nagyon kifejező figurákat festeni! Expresszív, markáns arcokat, méltóságteljes vagy dinamikus mozdulatokat, kifejező kezeket! Tompított, ’meszes’ színekkel, melyek összeolvadnak a fal síkjával!" Itt megfogalmazott módszere mutatja nagy méretekben való gondolkodását, monumentalitás felé vonzódását. Nagyméretű faldekorációkként elképzelt kompozícióit sosem sikerült eredeti szándéka szerint megvalósítania. Labdarúgók című festménye gondosan szerkesztett, a dekoratív vonalritmusra építő, a színnek csak másodlagos szerepet biztosító alkotás.

      Gábor Jenő 1963-ban 25 festményével ajándékozta meg a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. Az itt tárgyalt Labdarúgók című, egykor a 63.741-es leltári számot viselő műalkotás is e tárgyegyüttes részét képezte.


      Kiállítva:
      Az Uj Művészek Egyesülete UME harmadik budapesti kiállításának katalogusa.
      Nemzeti Szalon. 1931. február. 55.tétel.: Labdarugók 300 Pengő
      Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága. Kiállítási Tárgymutató 1931.Ősz. 26.tétel.: Labdarugók I. olajf. 27.tétel.: Labdarugók II. olajf.
      Gábor Jenő gyűjteményes kiállítása. Pécs, 1971.jún.18–júl.11. A Janus Pannonius Múzeum Művészeti Kiadványai 4.

      Irodalom:
      Romváry Ferenc: A Modern Magyar Képtár története. Új szerzemények I.
      A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1967. Pécs, 1968. 224.
      Gábor Jenő gyűjteményes kiállítása. Pécs, 1971.jún.18–júl.11. A Janus Pannonius Múzeum
      Művészeti Kiadványai 4. (Romváry Ferenc bevezető írása a katalógusban)
      Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben.
      Szombathelyi Képtár, 1992.nov.13–dec.13. (A katalógusban megjelent tanulmány)
      Gábor Jenő (1893–1968). A Műgyűjtők Galériája, az Antikart Képkereskedés és a  Balassi Könyvkiadó közös kiállítása. 1993.szept.15–okt.8. (Romváry Ferenc bevezetője)

  6. Gábor Jenő - Akt viadukttal
    1.  


          Gábor Jenő 1919-től két évtizeden át Pécsett dolgozott. Szoros kapcsolatban állt Dobrovics Péter, Johan Hugó és Stefán Henrik festőkkel, valamint a Bauhaus pécsi képviselőivel, Breuer Marcellel, Forbát Alfréddal és Molnár Farkassal. Gábor alapító tagja volt az 1920–1921-ben működő Pécsi Művészkörnek, majd 1926-tól a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának. Pécs 1919 után néhány évre a magyar avantgard egyik központjává vált. A Dobrovics körül tömörülő pécsi modernek, az aktuálpolitikától és társadalombírálattól mentes mitologikus és biblikus témájú alkotásaikkal, szorosan kapcsolódtak Szőnyi István és körének egykorú művészetéhez. A klasszicizáló törekvések és a legmodernebb képzőművészeti irányzatok, izmusok együttes hatása, ezek összeegyeztetésének szándéka jellemző Gábor Jenő korai, az 1920-as évek első felében született műveire is. Itt bemutatott női aktján az itáliai későreneszánsz és manierista hagyományokat a kubizmus és expresszionizmus stíluselemeivel ötvözte. Monumentálisan szoborszerű női aktja a tisztaságot jelképező ultramarinkékbe ágyazva, a körülötte feltorlódó tájtól zavartalanul jelenik meg. Az elvágyódva távolba tekintő magányos és ruhátlan nőalak titokzatos, ünnepélyes és áhítattal teli megfogalmazása annak a nosztalgikus életérzésnek, mely a Szőnyi-kör újklasszicista Árkádia-festészetében teljesedett ki.



          Irodalom:

          Pataki Gábor: "Engedelmes közkatona"? Gábor Jenő kiállítása. Új Művészet, 1994/1, 46-50.

          Bajkay Éva: Expresszívek a Pécsi Művészkörből. Jelenkor, 1997/9, 835-847.

          Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. (kiáll. kat.) szerk. Zwickl András, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2001.

          RA

       

  7. Gábor Jenő - Hajósok
    1. Gábor Jenőt - bár a legnagyobb festőink között lenne a helye - alig ismerjük, alakja a magyar művészettörténet fehér foltjai közé tartozik, annak ellenére, hogy művészi színvonala sok­oldalúságában is állandó maradt. Gábor Jenő a magyar festé­szet nagy tehetségű, de méltatlanul elfeledett kitűnősége, a pécsi iskola egyik vezető egyénisége.

      Pécs városa a múlt század folyamán is fontos szerepet töltött be a magyar művészeti életben. A Janus Pannonius Múzeum 2010-ben rendezte meg A művészettől az életig - Magyarok a Bauhausban című kiállítását, mellyen több Pécsről származó, külföldön később világhírűvé vált képzőművész szerepelt, töb­bek között Breuer Marcell, Forbáth Alfréd, Molnár Farkas, Johann Hugó, Stefán Henrik és Weininger Andor. Gábor Jenőt hosszú éveken át szoros barátság fűzte hozzájuk, noha maga nem járt a híres német iskolába. Szintén ebben a városban született Victor Vasarely, de itt mu­tatkozott be - éppen Gábor Jenővel és Engel-Baiersdorf Ernával közös tárlaton - Martyn Ferenc is még 1925 októberében.

      Gábor Jenő életéről sem tudunk túl sokat: 1911-15 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar voltak. A főiskola elvégzése után, a háború alatt rajztanárként Liptószentmiklóson, Gyergyószentmikló­son, Szakolcán és Körmöcbányán működött. 1919 után a pécsi főreáliskolában, majd a Széchenyi István Gyakorló Gimná­ziumban tanított. 1925-től KUT-tag lett, majd az UME kiállí­tásain is rendszeresen részt vett. Több külföldi tanulmány­úton képezte tovább magát: 1926-ban Párizsban járt, majd 1931-ben Berlinben. Itt ismerkedett meg a dadaista Kurt Schwitters assamblage-technikájával, melynek hatására ma­ga is megpróbálkozott a kollázskészítéssel, ami a magyar vi­szonyok közt forradalmi tettnek számított. Az 1930-as évektől festészetét a Walter Gropius által előbb Weimarban, majd Dessauban vezetett német művészeti iskola, a Bauhaus elvei határozták meg. 1937-es második párizsi útját követően szín­kezelése világosabbá vált. 1939-es Nemzeti Szalonban ren­dezett kiállításán nagyrészt ezeket a Franciaországban festett műveit állította ki. 1941-től a szegedi Baross Gábor Gyakorló Gimnáziumban vállalt rajztanári állást. Az ebből az időszak­ból származó képeinek ecsetkezelése egyre könnyedebbé vált. 1947-ben a fővárosba költözött, egy évvel később részt vett a Kulturális Minisztérium freskópályázatán, melyen második díjat nyert. 1959-ben Klie Zoltánnal, Járitz Józsával és Csil­lag Istvánnal együtt csoportos kiállítása volt az Ernst Múze­umban, 1963-ban pedig Pécsett került sor gyűjteményes kiál­lítására. Ezután életműve jelentős részét a pécsi Modern Ma­gyar Képtárnak adományozta, s 1966-ban végleg visszatele­pült Pécsre. További kiállításai voltak a Janus Pannonius Múzeumban 1966-ban és halála után három évvel, 1971-ben. Gábor Jenő emlékkiállítása 1993-ban, születésének századik, halálának huszonötödik évfordulóján mintegy nyolcvan művéből nyílt meg a Műgyűjtők Galériájában.

      Gábor Jenő munkássága a kezdetektől fogva az avantgárd minták alapján fejlődött. Korai kompozíciói elsősorban a Cé­zanne-i képszerkesztés jegyében fogant, plasztikus formaáb­rázolású aktok és tájképek voltak, melyeket expresszív-ku­bisztikus stílusban fejleszetett tovább. Képein nyoma sincs már ekkor sem a realizmusnak: ,,A festő számára a természet nem cél, hanem eszköz, a művészet nem másolja, hanem sza­badon alakítja mondanivalóját. A művészi valóság szuggesztív ereje nem a természeti formák lerögzítéséből fakad, hanem a festő élményének mélységéből és vizuális képzeleteinek szint­jéből és tartalmasságából. (Genthon István)

      Gábor művészete a húszas években a figuralitástól a kon­struktivizmus irányba tolódott el. A rákövetkező évtizedben viszont inkább tömegjeleneteket, ünnepélyes emberábrázolá­sokat festett. Mozgalmas kompozíciói gyakran sportolókat vagy munkások csoportjait ábrázolták. Kezdeti időszakát kö­vetően festészete szürrealista vonásokkal gazdagodott, de az art deco hatása is észrevehető egyes művein. Egy biztos - bármilyen stílus is érződött munkáin, kompozícióinak monu­mentalitása elmaradhatatlan. Saját bevallása szerint: ,,Pécsi korszakom lényege az impressionizmustól távolálló plasz­tikus formaábrázolás, kubisztikus szellemben. Szinte szobor­szerűen formáltam meg figuráimat és mozgalmas kompo­zíciókba sűrítettem azokat. Képein a színek másodrangúak, a művek dekoratív vonalritmusa játszik elsődleges szerepet. ,,A húszas években kialakult festői világához visszakanyarod­va nonfiguratív akvarellsorozattal zárta le a számára művé­szileg zsákutcának bizonyult korszakát. 1955 után, kapcso­lódva Martyn Ferenc művészetéhez, kizárólag az elvont kife­jezésmód lehetőségeit kutatta. Életművének gazdagsága a műfajok sokrétűségében is megnyilvánul. A festmények mel­lett számos linó- és fametszetet készített, tervezett plakátot és exlibriseket, reklámgrafikát és folyóirat címlapot. Pesten Kassák Lajos baráti köréhez tartozott és élénk figyelemmel kísérte a művészet alakulását. Rendkívül gazdag könyvtára is az európai kitekintést, a tájékozódást szolgálta. - írta róla Romváry Ferenc.

      A nem is olyan régen felbukkanó festmény Gábor Jenő főmű­vei közé tartozik, noha figuratív kompozíciója híven tükrözi a korszak, az ,,elfeledett évtized , azaz az 1940-es évek első felé­nek magyar törekvéseit az újszerű, monumentális formakép­zésre. A cselekmény feltehetőleg a Balaton partján játszódik és a hajók kikötésének pillanatát örökíti meg. Bár a kompozí­ciót a nyolc robosztus hajós (halászok) alakja uralja, akik csákjákkal, kötelekkel és vasmacskával igyekeznek partot ér­ni. A kép témája tulajdonképpen ez a nekifeszülés: testtartá­sukon kívül a kompozíció egésze is ezt a dinamikát veszi át. Eközben a festmény tompa színkezelése, az elomló okkeres­sárgás-vöröses fények, a világoszöld árnyékfoltok egységes kárpitszerű hatást keltenek. Ebben az egységben a figurák alig válnak el a természeti tájtól. A kötelet húzók csoportja ép­penséggel folytatása a part éles ívének. A kép szemlélése so­rán ily módon tanúi lehetünk a munkavégző ember és a ter­mészet békés, idilli egymásrautaltságának.

      SL

      Irodalom:
      Kenessei András, Gábor Jenő: egy életmű megérdemelt feltámadása .
      Magyar Hírlap 1993 . Szeptember 17 .
      Gábor Jenő kiállítása . Katalógus,
      Műgyűjtők Galériája, Budapest, 1993 Romváry Ferenc,
      A Modern Magyar Képtár története, Évkönyv, Pécs, 1968

  8. Gábor Jenő - Hölgy naranccsal (Macus narancsokkal)
    1. Képtörténet

      Kiállítva: Gábor Jenő (1893-1968) kiállítása. Budapest, Műgyűjtők Galériája, 1993. szeptember-október, 37. kat.sz.